./       Mi a sok és mi a kevés?

- Brummogó! - kiáltott kisfiának Mackó néne. - Gyere be, mert letelt az óra, amit játszásra kértél.

- Már letelt? - kérdezte csalódott csodálkozással a kis medvebocs és alkudni kezdett:

- Hadd maradjak még egy kicsit. Olyan jól játszunk és mindenki kint maradhat csak nekem kell bemennem abba a csúf barlangba...

- Elhiszem, hogy a többiek maradhatnak, de ők biztosan tudják már a versikét, amit  UHU tanitó úr feladott. Tartsuk be az egyezséget: azt mondtad, előbb szeretnél játszani egy órát, aztán tanulhatunk...

- Ilyen rövid ideig tart egy óra? - kesergett Brummogó, miközben cammogni kezdett a barlang felé.

- Egy óra az hatvan perc, egy másodperccel sem több sem kevesebb - szögezte le medve néne.

Brummogó, mint akinek a fogát húzzák, duzzogva látott neki a verstanulásnak.

Történt egyszer, hogy a kis bocsnak kiszakadt a bundája. Nincs ezen semmi csodálatos, veletek is előfordult már, hogy imitt - amott lehorzsoltátok, felszakítottátok a bőrt a testeteken. Ám a bunda kilyukadt, tehát be kellett varrni.

- Úgy reszketsz, akár a nyárfalevél - mondta bagoly doktor. Semmi az egész. Negyedóra múlva azt is elfelejted, hogy lyukas volt a bundád!

Brummogó izzadtságban fürdött, mire a doki végzett.

- Elkészültünk. Ugye igazam volt? Egy másodperccel sem tartott tovább negyedóránál!

Brummogó nem szólt, csak amikor hazafelé baktattak, akkor kérdezte meg:

- Mamóka, elhiggyem, hogy csak negyedóra volt?

- Igen. A doktor bácsi igazat mondott. Éppen tizenöt percig tartott a műtét. Tizenöt perc pedig pontosan egy negyedóra.

- Mamóka, hogy lehet az, hogy amikor játszom, úgy elfut az egész óra, akár a nyúl, ha meg ilyen keserves dologban van részem egy perc is óráknak tűnik?

- A kérdésedben benne volt a válasz - mosolygott mamóka. Jól jegyezd meg kis bozontos üstökűm, hogy a kellemesen töltött idő úgy elszáll, mintha pille szárnya lenne, de a kellemetlen percek mindig ólomlábon haladnak, pedig az óra ugyanolyan tempóban jár körbe - körbe.