A „hidegbíró" verseny

Irta: Vigh Rózsa

Azt hiszem valamennyien megfordultatok már állatkertben, gyönyörködtetek a sok - sok kedves, furcsa állatban. Ha valamelyikőtök mégsem járt volna ott, az sem baj, mert ahova most hívlak benneteket, olyan csodálatosan nagy és gazdag állatkert talán nincs is több a világon. Akad benne minden állatból, ha több nem: írmag. Nyáron csak úgy hullámzik az embertömeg a ketrecek, kalitkák előtt, és csacsogó gyermekek gyönyörködnek, nevetnek a játékos, kedves állatok láttán. Ilyenkor télen azonban, amikor belepi a hó a hatalmas állatparadicsomot, nagyon unalmas lesz az élet. Alig akad egy - két látogató és az állatok, - mondjuk ki úgy ahogy van - unatkoznak, nincs kire bámészkodniuk, nincs kin mulatniuk. Mert nehogy azt higgyétek, hogy csak ti mulattok jól, amikor a játékos, fürgén ugrándozó majmot nézegetitek, vagy a ketrecében lusta, puha mozdulatokkal fel s alá járó tigrist, leopárdot csodáljátok, hanem - bármilyen furcsán hangzik is - őkelmék is megbámulnak titeket. Talán sosem volt még olyan kegyetlenül kemény a tél, legalábbis az állatkert lakói így vélekedtek, mondván hogy állatemlékezet óta nem volt ilyen hideg. Fázni nem fáztak, hiszen gondozóik vigyázták ketrecük hőmérsékletét, csak kegyetlenül lassan ment az idő. Össze - összejöttek beszélgetni, hol ennél, hol annál, a kicsinyek szorgalmasan eljártak az állatóvodába, de úgy is végláthatatlan hosszúnak tűntek a napok, amelyek múlása a tavasz jöttét ígérte.

Történt egy ilyen tereferén, hogy összekerült a farkas, a medve, a fóka, a jegesmedve, a liba meg a kacsa. Volt is ott egykettőre olyan zene-bona, hogy állat legyen a talpán, aki túlharsogta. S amint az már lenni szokott, a kegyetlen télben, miről folytatott a szó, ha nem a hidegről.

- Én nagyon jól bírom a hideget! - kérkedett a farkas, - azt hiszem nincs az erdőnek még egy lakója, aki nálam kitartóbb lenne.

- Hohó - csapott hatalmas mancsával karosszéke támlájára a barnamedve - és rólam megfeledkezel? Ha kipróbálnánk, azt hiszem alaposan lepipálnálak, kisöcsém.

- Hahaha - kacagott a farkas, hogy csak úgy rezgett belé hájasra hizlalt hasa - azért bújsz el télire a barlangodba, és azért alszod át az egész hideget, mi? Kíváncsi lennék, mit szólnál, ha nem fűtenének a ketrecedben, ellenben én egészen jól meglennék anélkül is.

- Ne vitatkozzatok - mosolygott kicsit dölyfösen a vén jeges mackó, - mert azt hiszem egyikőtök előtt sem lehet egy pillanatig sem vitás, hogy a hideget én bírom legjobban. Ahol én születtem, ahonnan szívtelen emberek hurcoltak ide, ebbe a hőségbe, ott mindig olyan cidri van, amilyen itt a legkegyetlenebb télben sincs. Úgy bizony!

- Én sem maradok el mögötted - szólt közbe szerényen fókáné asszony - , mert ha éppen tudni akarjátok, mi földiek vagyunk jegesmedve komával.

- Nannnanan... ezt azért nem merném állítani, mert mégis jobban bírja a hideget a bunda, mint a bőr, nem gondolod, földi? - kedélyeskedett a jegesmedve.

- Gágágágágá - gágogott közbe a liba. - Igaz, hogy nem próbáltam még, de azt hiszem háromszor olyan telet is kibírnék, mint amilyen errefelé járja.

- Hahaha - kacagott a farkas - milyen nagyképű gúnár őfelsége, nem is próbálta és henceg.

- Háp - háp - háp - kiáltott közbe harciasan a kacsa. - Lúd rokonnak igaza lehet, mert magam is úgy vagyok vele. Akármilyen hideg tél volt is errefelé, én még sosem éreztem, hogy fázom.

Erre aztán támadt olyan zenebona, hogy ha a gondozó bácsik közbe nem lépnek, bizony hajba kap a díszes "hidegbíró" társaság. És mivel a jó bácsik nemcsak ellátják mindennel az állatkert lakóit, hanem valósággal értenek a nyelvükön, hamarosan megtudták, mi képezte a heves vita tárgyát.

- Na, ennél mi sem könnyebb, kipróbálhatjuk, hogy melyiktek a nagyobb legény a zimankóban - szólt egyik állatgondozó nevetve, és megígérte, hogy akár másnap lebonyolíthatják a "hidegbíró" versenyt.

Óriási izgalommal készülődött az állatkert népe a nagy viadalra. Fogadásokat kötöttek, a harciasabb lakók már jó előre hajba kaptak, vitatkoztak, és amikor megkezdődött a vetélkedés, egyetlen állat sem hiányzott a nézőtérről. A hűtőkamrába elsőként a legjobban hencegő farkas és barnamedve lépett be. Elfoglalták helyüket a kényelmes karosszékekben. Negyven fokot mutatott a hőmérő, amikor a két versenyző izegni-mozogni kezdett, szemmel láthatóan dideregtek, szinte vacogott a foguk, de azért derekasan mosolyogtak  és ki is tartottak, egészen negyvenöt fokig.

A jegesmedve és a fóka következett. Akarattal hagyták a legvégére a libát és a kacsát, hadd legyen minél csattanósabb a móka. A fóka és a jegesmedve egyenesen a negyvenöt fokos hűtőben kezdte. Nekik meg sem kottyant a hőmérséklet, vidáman integettek kifelé az ismerősöknek, sőt néha-néha - már csak a hecc kedvéért is - legyezgették magukat, mint akinek melege van. Minél lejjebb süllyedt a hőmérő higanyszála, annál vígabban voltak. Hetven foknál azonban a fóka fészkelődni kezdett, szemlátomást fogyott a kedve. A jegesmedve hetvenöt foknál kimeresztette a szemét és amikor a hőmérő nyolcvan fokra süllyedt, hirtelen megkocogtatták az ablakot. Semmi kétség, hogy ezzel az óriási teljesítménnyel megnyerték a "hidegbíró versenyt". Biztos győztesként foglalták el helyüket a második helyezettek mellett, sorra fogadván a szurkolók jókívánságait, és már előre készítették hasizmaikat arra a pillanatra, amikor a liba és a kacsa kővé fagy, a nyolcvan fokos kamrában.

Csakhogy a káröröm a torkukon akadt, éppúgy, ahogy fura nyögéssé vált a többi állat gigájában, torkában is. A liba és a kacsa vidáman nézelődött a nyolcvan fokos térben, a legkisebb jelét sem adva annak, hogy fázna. Egymás mellett totyogtak, le s fel, miközben a hőmérő higanyszála egyre süllyedt. Kilencven fok, majd száz és a két állat még mindig nem unt rá a hidegre. Tátogó csőrükből ítélve kedélyesen beszélgettek odabent. A nézőtéren egyre nagyobb lett a csend, a hangtalan ámulat. Ezután alig nőtt a hideg egy - két fokkal a háziszárnyasok egyre bágyadtabban totyogtak, majd lo3 foknál megkocogtatták csőrükkel az ajtót, jelezvén, hogy nem bírják tovább, elég volt a mulatságból.

Mínusz lo3 fok! Óriási! Ki hitte volna?! Hát ezt bizony senki, ti sem, ugye? Pedig így igaz, ahogy leírtam.