007./        Róka néne szatócsboltja

Egy mélységesen mély, sűrű és járhatatlan erdőben, volt egyszer egy csengős ajtajú, parányi boltocska, Róka néne tulajdonában. Róka néne kora reggeltől késő estig ott álldogált a pult mögött, vásárlóra várva.

Volt ebben a boltban minden, de minden amire a sűrű erdőben élő állatoknak szüksége lehetett. Medvecukor, méz, gyertya ábécés könyv, levélpapír és még ki tudná elsorolni mi minden. Róka néne bármit beszerzett, amit vevői megáhítottak, mert olyan megbízható szállítói voltak, mint a falusi szatócs kandúr macskája, no meg a falu összes egerei.

Ki tudná megmondani hányszor csilingelt napjában a csengőcske, a bolt ajtaján, jelezvén, hogy vásárló érkezett. Róka néne azonban sosem volt fáradt, mindig mosolyogva, kedvesen, és szolgálatkészen fogadta a vevőket. Nála türelmesebb, udvariasabb eladót, hiába is keresnétek, úgysem találnátok. Egyszer azonban, hogy hogy nem, mégiscsak kijött a béke tűrésből, de mint később rájött, akkor sem volt igaza. Elmondom hogy történt, jó?

Egy esős, borús napon, amikor senkinek sincs egekig ugrálásra ösztönző jókedve, Róka néne is morcosabban ébredt, és nyitotta ki a boltocskát. Alig telt bele pár pillanat becammogott három kis bocs.

- Csókolom - dörmögték illendőképpen, aztán odaálltak sorba a pult elé.

- Mit parancsolsz? - szólította meg Róka néne a legelső medvecsemetét.

- Kérek tíz fillérért abból a töltött mézesből ott fent - mutatott mancsával a polcok legeslegtetejére, egy cukorral teli üvegre, Dörmögő.

Róka néne bement a raktárba, kihozta a kétágú létrát, odaállította a polc elé, felmászott, leemelte az üveget, lekecmergett vele, papírlapot vett elő, zacskót formált belőle,  belemért tíz dekát, aztán visszament az üveggel, helyrerakta, és a létrát visszavitte a raktárba.

- Tessék - nyújtotta a cukrot a bocsocska felé, aki tisztességtudóan megköszönte és kifizette.

- Hát neked mit adjak? - szólította meg Róka néne a másik medvecsemetét.

- Én is kérek tíz fillérért abból a töltött mézesből! - dünnyögte, száját nyalogatva Brummogó.

Róka néne, becsületére legyen mondva, ekkor még egy rossz szót sem szólt. Kiment a raktárba, behozta a létrát, odatámasztotta a polchoz, levette az üveget, lekecmergett vele, zacskót formázott,  kimérte a tíz dekát, visszamászott az üveggel és mielőtt helyére tette volna, a biztonság kedvéért leszólt a harmadik vevőhöz:

- Remélem neked nem tíz fillérért töltött mézes kell, Cammogó?

- Nem! - bólintott buksi fejével jó nagyokat a kis bocs.

Róka néne helyre tette tehát az üveget lemászott, visszavitte a létrát a raktárba és átadta a második vevőnek a cukorral teli zacskót. Amikor eltette a tíz fillért, odafordult a harmadik bocshoz.

- Na, halljam neked mivel szolgálhatok?

- Én húsz fillérért kérek töltött mézes cukrot! - vágta ki nagy büszkén a mackócsemete, - mert a fele a húgomé lesz.

Ekkor gerjedt életében először haragra Róka néne, de mire visszavitte a raktárba a létrát, úgy megenyhült, hogy még egy mosolygó barackot is nyomott az értetlenül bámészkodó bocsocska kócos üstökére. Szó, ami szó, nem is sok oka volt a mérgelődésre, hiszen a kérdésére a medve fi helyesen válaszolt. Ugye?