006./Barika

Írta: Vigh Rózsa

Egyszer volt, hol nem volt, egy állatkerti óvodában volt egyszer egy Barika. Szinte hihetetlen, de egy napon közmondásosan szelíd lelkében feltámadt a nagyravágyás, restelkedés, vagy nem is tudom minek nevezzem. Persze az is lehet, hogy csak a dicsekvőkön akart túltenni.

Egy reggel az ápoló bácsi Barikát - két kis barna mackóval együtt vezette az óvodába. Ahogy elhaladtak a ketrecek hosszú sora előtt, Brummogó beintegetett az egyikbe, ahol felbődült egy nagy barna medve.

- Ö az én anyukám! - mondta Brummogó boldogan. - De apókám még nagyobb. Ha látnátok, tátva maradna szemetek - szátok!

Alig mentek tovább Cammogó integetett be egy másik ketrecbe, ahol egy még nagyobb, még barnább medve rótta az utat, fel s alá.

- Ö meg az én mamókám! - sugárzott az örömtől Cammogó pofácskája. - Ugye milyen nagy? Ha hallanátok mekkorát bődül, ha rossz kedve van!

Ahogy mentek, mendegéltek, odaértek a juhok ketrecéhez.

- Juj, de rossz szag van itt! És a bundájuk!? Nem is fehér, hanem sötétszürke! - húzta el az orrát finnyásan Brummogó.

- Szeeeeeervusz Keeeedvesem... - bégetett ki, kisfiának nagy szeretettel juhanyó és odafutott a kerítéshez.

Ám Barika úgy tett, mintha nem látná - hallaná, mintha nem is neki szóltak volna. Félre fordította a fejét és futásra váltott.

- Nem neked szólt az a juh néni? - kérdezte Cammogó.

- Neeeem. Neeeem is ismeeeerem - lódította fülig pirosodva, a kis bárány.

- Hát nem ő az anyukád? - csodálkozott Brummogó.

- Ugyan már! - bégetett zavartan Barika. - Az én anyukám... ott van! Igen, ott fenn a szikla tetején - mondta hirtelen és felmutatott a jegesmedvére.

- Hü de szép fehér bundája van! - csodálkozott Cammogó.

- És milyen hatalmas! Hogy tudott oda felmászni? - ámult el Brummogó.

- Egy cseppet sem hasonlítasz rá. Hogy lehet, hogy mégis ő az anyukád? - kérdezte Cammogó.

- Leeeheeeeet és kész! - bégette zavartan a bárány, és - mert éppen megérkeztek - befutott az állatóvoda udvarába.

Este, amikor Barikát visszavitték a juhok közé, mamikáját nagyon szomorúnak látta. Nem kérdezte mi bántja, hiszen rá sem mert tekinteni szégyenében. Mit gondoltok miért?